„A kilencosztályos iskola ötlete csak alibifoci”

Utolsó frissítés:

Szerző: G. Tóth Ilda

Címkék: oktatás; szakiskola; kilencosztályos iskola; Radó Péter;

Kinyomtatom Elküldöm Hozzászólások (1)

 

 

HVG: Sorra váltják le a szakiskolák igazgatóit, miután a nemzetgazdasági tárca alá sorolják ezeket az intézményeket. A szakképzés minőségének javítása okán történik mindez?

Radó Péter: Az igazgatók lecserélése 2011 óta folyamatosan zajlik. Amint lejár a mandátumuk, azonnal „rendes kádert” ültetnek a helyükre. Az átvett szakképző intézményekben ezt most az NGM felgyorsítja, mert valószínűleg az erőforrástárca által kinevezett igazgatókat sem tartja elég megbízhatóknak. Pedig már jó ideje nincs komoly döntési felhatalmazásuk, a rendszer működtetése szempontjából viszont kulcsfontosságú, hogy a hivatalok és a pedagógusok között az előbbiekhez lojális tisztviselők közvetítsenek. Aki most iskolaigazgatónak megy, annak többnyire nincs szakmai ambíciója, valódi hatásköre, szakmai programja; nem vesz fel, nem rúg ki és nem minősít pedagógusokat, nem tud arculatot adni az intézménynek. Ez kontraszelekció, ami nemhogy javítaná a minőséget, de teljesen leépíti a rendszert.

HVG: Klebelsberg Iskolafenntartó Központ lényegében megbukott, hónapok óta szinte fizetésképtelen. Jobb lesz, ha a szakképző iskolákat több kisebb centrum felügyeli?

R.P.: A gazdasági tárcánál azt találták ki, hogy a Klik-típusú nagy fenntartó válságtömeg helyett úgynevezett szakképzési központokat hoznak létre. Ez még nagyobb dráma. A szerencsétlen kijelölt szakképzők kapnak egy-egy gazdasági igazgatót, de azt nem tudni, miből fognak gazdálkodni. A Klik amúgy is brutálisan – és mellesleg szándékosan – alulfinanszírozott, képtelenség bármennyit is átemelni a költségvetéséből a szakképzésre, a kormány pedig aligha ad rá pluszpénzt.

HVG: Évek óta nehéz Magyarországon jó szakmunkást találni, vagyis ami eddig volt, az is hibás koncepciónak bizonyult. Miért?

R.P.: A szakiskola jó ideje ülepítőedényként működik. Mindig is elképesztő volt a szelekció a magyar oktatási rendszerben, s már a nyolcvanas években készült szociológiai kutatásokból is az derült ki, hogy családi hátterük szerint kerülnek a tanulók egyik vagy másik iskolatípusba. A kilencvenes években bevezetett fejkvótaalapú finanszírozás érdekeltséget teremtett, hogy minden gyereket beiskolázzanak, ennek az lett a vége, hogy az általános iskolában gyakorlatilag megszűnt a lemorzsolódás. A szakképzés viszont a hátrányos helyzetűek lerakóhelyévé vált. Az oktatáspolitika a hátránykompenzáció feladatával is terhelte a szakiskolákat, ekkor jött be a 2 + 2 éves képzés. Később, a kudarcok hatására, ezt az elvárást az oktatásirányítás gyengítette. 2010-ben aztán az új kormány teljesen lebutította a szakképzést, kimondva, hogy annak egyetlen feladata van: a szakmára felkészíteni a fiatalokat. Emiatt mennyiségi értelemben a szakmunkásképzés kibocsátása bőséges ugyan, de minőségi értelemben brutális a hiány. Főleg azért, mert a szakiskolába kerülők alapkészségei drámai mértékben fejletlenek. A tizedikes szakmunkástanulók átlagos szövegértési szintje alacsonyabb, mint az általános iskolák hatodikosaié. Az általános iskola végén ugyanis sosem voltak kimeneti elvárások, a bizonyítvány csak azt igazolja, hogy valaki sokat ült iskolában. Utána a szakiskola végén, általános kompetenciák tekintetében ugyanez a helyzet.

HVG: Már nem is zaklatják a szakiskolásokat, egy héten egyetlen közismereti órájuk van.

R.P.: Így végképp egyszer használatos szakmunkások képződnek! Ahhoz, hogy valaki jó hegesztő legyen, valóban nem kell a másodfokú egyenletek megoldóképletét tanulnia, de nem is az a válasz, hogy akkor egyáltalán ne tanítsunk neki matematikát vagy irodalmat! Ahelyett, hogy nekiálltak volna intenzíven fejleszteni az általános oktatás minőségét, egyszerűen kiiktatták a közismereti tárgyakat. Nem csoda, ha az innen kikerülő szakmunkások majd árajánlatot sem tudnak adni.

HVG: Most az a terv, hogy a gyakorlati oktatásba mind több céget vonnak be. Ez javíthat a szaktudás minőségén?

R.P.:  Amit Magyarországon duális képzésnek neveznek, az egyáltalán nem az, semmi köze a német ipari kultúrában kialakult rendszerhez. De nem is ez az egyetlen megoldás: Észtországban például, amely jóval előttünk jár az alapkészségek tekintetében, a magyarországinál is kisebb a gyakorlatra kihelyezett szakiskolások aránya, mert a képzés iskolai tanműhelyekben folyik. Az ottani munkaerőpiac ugyanis olyan kicsi, hogy nem képes felszívni a tanulókat. Magyarországon hasonló a probléma, mégis erőlteti a kormány a cégek bevonását, miközben nem támaszt magas követelményeket velük szemben. A költségvetés ráadásul kőkeményen szubvencionálja az erre vállalkozó cégeket. A GDP nagyon kis százalékát előállító kis- és középvállalati szektor a legnagyobb foglalkoztató, de ezek a cégek nem érik el azt az üzemméretet, hogy stratégiailag gondolkodjanak, nincsenek erőforrásaik a képzéshez – a saját továbbképzésükre sem költenek. Ha a pillanatnyi ösztönzők és rövid távú érdekeik alapján úgy ítélik meg, hogy érdemes tanoncot befogadni, akkor megteszik, de ez nem a német típusú, „befektetek a jövőbe” motivációjú hozzáállás.

HVG: Mi lesz az egyszer használatos szakmunkások sorsa?

R.P.: Sokan biztosan közmunkások lesznek, hiszen a szociális és a munkanélküliségi ellátások leépülnek. Vagy kénytelenek lesznek betanított munkát vállalni, hiszen nagy részük alkalmatlan arra, hogy más szakmát megtanuljon. Ezzel pedig kiszorítják onnan a képzetleneket. Ez a kiszorító hatás már most is rettentően erős, és drámaian meg fog nőni.

HVG: Ki fogja elvégezni a szakmunkákat?

R.P.: A legtöbb országban, ahol ilyen problémák felmerültek, a bevándorlók. De mi most éppen kerítést húzunk, hogy ne jöjjön be senki a határainkon belülre. Hamarosan óriási hiányunk lesz például jó hegesztőkből és ápolókból. Mert – ráadásul – a legtehetségesebbek külföldön találnak munkát. Most épp a vendéglátósok nincsenek elegen, mert elmentek. Minden ilyen folyamatban van egy inflexiós pont: amikor jelentős tömegek értesülnek arról, hogy külföldön jól lehet keresni, mint a folyadék, úgy áramlanak ki az országból.

HVG: Mit oldana meg a kilencosztályos általános iskola? Javítana a mai gyér alapkészségeken?

R.P.: Az egész ötlet éppen ebből a kudarcból fakad. Amióta az NGM elkezdte átvenni az iskolarendszerű szakképzést, nagy a nyomás a kormányra, hogy kezdjen valamit a szakképzés színvonalával. Az erőforrástárca bugyuta válasza ez a kilencedik év az alapfokú oktatásban, mondván: annyival több idő jusson az alapkészségekre. Pedig ahhoz, hogy az oktatás hátránykompenzációs szerepe már az általános iskolai szakaszban erősödjön, gyökeresen újra kellene gondolni azt a rendszert, amit 2010 után kiépítettek. A kilencosztályos iskola ötlete csak alibifoci. Ráadásul én azért is rettegek a bevezetésétől, mert ha a jelenlegi kormány kezd el ilyen horderejű átszervezést menedzselni, abból hatalmas káosz lesz. Eddig kétévente lépett meg hasonló mértékű átalakításokat, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy képtelen bármit jól levezényelni. Egyelőre az sem jutott eszébe, hogy ha – mint állítólag tervezi – 2016-tól felmenő rendszerben vezetik be a kilencosztályos általánost, akkor lesz egy olyan év, amikor senki sem lép be a középfokú oktatásba, a következő évben pedig senki sem lesz másodikos.

HVG: Mi lehet mindennek a következménye?

R.P.: Egyrészt évről évre nagyobb lesz a pedagógushiány az általános iskolákban, másrészt ha valami tartósan alulfinanszírozott, egy ideig el lehet halasztani a szükséges karbantartásokat, fejlesztéseket, lehet buherálni, de Murphy törvénye szerint minden egyszerre fog összeomlani. Úgy saccolom, hogy ez 2016–2017-ben elkerülhetetlen lesz. Minderre pedig egyetlen válasz képzelhető el: drámai racionalizálási program. Általános iskolákat kell bezárni, el kell vinni a felső tagozatot más településekre. Már csak azért is, mert az első Széll Kálmán-tervben vizionált hatalmas kapacitáskivonás miatt olyan nagy volt az ellenállás, hogy az ilyen lépések egy részét elhalasztották.

HVG: Ismert az eddigi összevonások következménye?

R.P.: Gyanítható, hogy ez a folyamat közrejátszott a gettósodásban. A gettóiskolák száma nemcsak a szegregáció miatt nő, hanem azért is, mert a középosztály kezdi otthagyni a pocsék állami iskolákat, amelyek egye inkább a hátrányos helyzetűek gyűjtőhelyeivé válnak. Új jelenség, amit korábban csak a Balkánon tapasztaltam: családok hagyják el az országot azért, hogy a gyereküket tisztességes általános iskolába írathassák be. Már nem is középiskolásokról van szó, hanem általános iskolásokról. A magántanulókká nyilvánított gyerekek közül is azok száma nő a leggyorsabban, akik külföldön vannak, és a tanév végéig még nem iratkoztak ki az iskolából. Az állami iskolarendszer egyértelműen lepusztulóban van.

A minőségi vendéglátás oktatásért lobbiznak

Kapcsolódó cikkek

• Egyesültek a hazai vendéglátóipari szakmai oktatók
• Jót tett a cigistop a vendéglátóhelyeknek
• Keresik a főváros legbarátságosabb pincérét

A tavaly júliusban megalakult szervezet több mint 1 éves előkészítő munka után került bejegyzésre és tudott összerendezni minden egyéb jogi feltételt működésének megkezdéséhez. Az egyesület elnöke Zsolnay Gábor Venesz-díjas mesterszakács, főiskolai oktató, az alelnökök Erdélyiné Kiss Rita, közgazdász tanár, cukrászmester, a Dobos C. József Szakiskola cukrász szakoktatója és Tóth Gábor, a Gödöllői Szakképző Magániskola gyakorlati oktatásvezetője.

 

fotó: Asztalos István, Oldalas magazin

Az eseményen a legkiválóbb szakemberek képviselték a szakmát az ország minden tájáról, ugyanis mintegy 50 gyakorló pedagógus vett részt a VSZOE ülésén azzal a céllal, hogy közösen kezdjenek el dolgozni a szakképzés fejlesztéséért és a vendéglátó szakképzésben dolgozó oktatók munkájának eredményességét segítő együttműködésért.

Az elmúlt egy évben leküzdendő jogi és technikai nehézségektől függetlenül azonban már az idei évben elindult a szakmai munka. Megalakultak a szekciók, azaz az Egyesület munkacsoportjai, melyek között megtalálható a szakács, pincér, cukrász, az élelmiszer-áruismeret valamint a vendéglátás gazdaságtan szekció is. Feladatuk elsősorban, hogy a szakoktatói hálózaton keresztül összegyűjtsék és elemezzék az egyes szakmák oktatásával kapcsolatban felmerülő legégetőbb problémákat, majd a szakmával, az állami, valamint a szakmai szervezetekkel egyeztetve megoldásokat dolgozzanak ki a jövőre nézve.

fotó: Asztalos István, Oldalas magazin

Az utóbbi években ugyanis többször alakították át a középfokú vendéglátó szakképzés számos elemét (szerkezetét, vizsgakövetelményeit, vizsgarendjét, a képzés tartalmát stb.). Sok oktatóval és hálózati szakemberrel történt beszélgetés során azonban az elnökség számára világossá vált, hogy nem helyi vagy regionális problémákkal állnak szemben, hanem sajnos az egész országot egységesen érintő problémákról van szó. A szervezet megalapítói az információgyűjtés és a helyzetelemzés után döntöttek úgy, hogy nekifognak egy szervező munkának és létrehoznak egy olyan szakmai szervezetet, amelyben összeadódhat az a tudás és erő, amely az oktatásban vagy az oktatásért tevékenykedő és az jövőért felelősséget vállaló kollégákban kézzelfoghatóan jelen van.

A taggyűlésen Zsolnay Gábor elnök úr ismertette az Egyesület fő céljait: Kifejtette: „Olyan érték elvű összefogás indukálására és működésben tartására van szükség, amely pozitív hátteret adhat a megfelelő minőségű szakember utánpótlás folyamatos biztosításához a hazai vendéglátásban. Ennek érdekében akarja az Egyesület a Magyarországon tevékenykedő vendéglátó szakoktatók és szaktanárok érdekvédelmét, szakmai munkájuk, önképzésük segítését szolgálni.”

fotó: Asztalos István, Oldalas magazin

Az utóbbi területen a tananyag tartalmának megújításán és fejlesztésén túl konkrét szakmai problémák felvetésével, elemzésével, a szekciókon belüli megbeszélésével kíván eredményeket elérni. Példaértékű gyakorlatként kívánják bevezetni a szakmai pedagógushálózaton belül egymás segítését hasznos tapasztalatokkal, módszertani tanácsadással, segédletekkel és oktatási anyagokkal. Tevékenységükkel a hatékony pedagógiai módszerek alkalmazását és a szakmai változásokat is követő tananyagfejlesztést is szolgálni akarják.

Az Egyesület már számos hazai szervezettel együttműködik (Vendéglátók Ipartestülete, Cukrászok Ipartestülete, Magyar Éttermi Mesterek Klubja) azonban folyamatosan keresi a párbeszéd lehetőségét más szervezetekkel és közvetlenül a szakma képviselőivel. Emellett érdemi együttműködésre törekszik a szakképzésért felelős hatóságokkal, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával. Kiemelten fontos feladatnak tartják a duális képzés keretén belül megoldandó szakmai gyakorlati oktatás tartalmának, módszereinek és gyakorlatának fejlesztését.

A taggyűlésen bemutatásra került a szervezet új weboldala a www.vszoe.hu oldal is, melyen nyomon követhetjük az Egyesület tevékenységét, aktuális rendezvényeit, híreit.

Taggyűlést tartott a Vendéglátó Szakmai Oktatók Országos Egyesülete (VSZOE)

A Vendéglátó Szakmai Oktatók Országos Egyesülete (VSZOE) a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum óbudai épületében tartotta meg első taggyűlését.

A taggyűlésre az egész országból érkeztek a szakoktatók, akik immáron rendes tagjai a fent nevezett, hivatalosan is bejegyzett egyesületnek.

Az VSZOE főként a szakmai oktatás problémáit kívánja orvosolni, annak színvonalát igyekszik emelni, valamint lobbi tevékenységet kíván folytatni a döntéshozatalban, céljai elérése érdekében.

A tegnapi gyűlésen a tagságot Tóth Gábor köszöntötte, aki az Egyesület alelnöke. Ismertette megalakulásuk gyötrelmeit a honi bürokrácia útvesztőjében, majd beszélt eddigi eredményeikről.

„Az érdekvédelem helyett nevezzük inkább értékvédelemnek, amit igyekszünk elérni, mert a szakmában még meglévő, fellelhető értékeket kell, hogy átmentsük az utókor számára!” – fogalmazott elég határozottan Zsolnay Gábor, a VSZOE elnöke.

Megköszönte a viszonylag nagy számban jelen lévő oktatók fáradozásait, hogy a hőség ellenére ilyen szép számban megjelentek, valamint ismertette a szakképzés jelen állapotát. Beszélt a vendéglátóipari képzéssel kapcsolatos munkacsoport feladatairól, és a tervezett, hamarosan bevezetésre kerülő mindenkit érintő változásokról.

Ezt követően Erdélyiné Kiss Rita kapott szót, és ismertette a VSZOE cukrászattal kapcsolatos terveit, valamit a www.vszoe.hu –címen, a mai naptól elérhető honlapjukat is bemutatta. Elmondta, hogy hamarosan újabb fejlesztéseket eszközölnek, hogy az oktatási segédleteket, és a hasznos információkat meg tudják a tagjaik között osztani, ezzel is elősegíthessék az oktatás színvonalának emelését.

A tagság elfogadta azt a tervezetet, hogy minden év tavaszán és őszén tartják a mostanihoz hasonló rendezvényüket.

A zárszóban Zsolnay Gábor megkérte a VSZOE tagjait, hogy mostantól aktiválják magukat és minél több oktatót győzzenek meg arról, hogy csatlakozzon kezdeményezésükhöz.

A magam és az Oldalas magazin részéről ezúton is köszönöm a meghívást, valamint a finom ebédet. Sok sikert kívánva, bízom benne, hogy a jövőben sikerül kialakítanunk a médiapartnerséget!

A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége javaslata
a vendéglátó szakmai oktatást, a mesterképzést illetően
A gyakorlóhelyi akkreditáció feltételeit szigorítani szükséges. Személyes bejárás során kapjon közvetlen képet az akkreditáló kamara az akkreditálandó cég/intézmény infrastruktúrájáról, adottságairól. Ez az előzetes akkreditálás több hónappal előzze meg a tanév kezdetét, annak elkerülése érdekében, hogy nem megfelelő munkahelyek is „kényszerből” befogadásra kerüljenek az iskolai felvételt követő gyakorlóhelyet kereső kapkodás során.
Szükséges a sok „megélhetési” iskola kiszűrése is, melyek nem képesek megfelelő tanterem, tanműhely, szakember hiányában minőségi oktatás végzésére.
Előzetes pályaorientáció hiányában sok tanulónak, szüleiknek fogalmuk sincsen a pálya nehézségeiről, kihívásairól, szépségeiről. Megfontolandó az általános iskolákban szakmai szakkörök létesítése is, valamit a szakmát bemutató oktató filmek színvonalának emelése. A pályaalkalmasság felmérése, segítése megoldatlan. A vendéglátás általános reputációját javítani kell.
Köztudott, hogy a szakmába jelentkező tanulók összetétele az utóbbi években megváltozott, a sok hátrányos helyzetű fiatal felzárkóztatását is segíteni szükséges. Sok tanuló anyagi problémák miatt tankönyveket sem vásárol, jegyzetelni pedig nem szeretnek az iskolában.
Általános tapasztalat az is, hogy a szakközépiskolai érettségit követően sok a pályaelhagyó.
A kamarai ellenőrzések, segítő látogatások, legyenek rendszeresek - ne csak szúrópróba szerűek - és terjedjenek ki a "gyanús vállalkozásokra" is, ne csak a nagy hagyományú képzőhelyekre.
A gyakorlati hely méretéhez/létszámához arányosítani szükséges a befogadható
tanulók számát, figyelembe véve a 2 műszakos foglalkoztatás lehetőségeit is,
Így kiküszöbölhető az anyagi célú "túlvállalás", bár meg kell jegyezni, igen nagy az
évközbeni lemorzsolódás is, mert sok a korai pályaelhagyó tanuló is. A minőség és a
szakmai színvonal garanciájaként a gyakorlati munkahelyen szakmánként feltétlenül
szükséges egy magasan képzett, megfizetett, felelős szakember (mester?) jelenléte,
azonban a gyakorlati oktatás lebonyolításában segíthesse őt a munkahely többi
kijelölt szakembere is.
Az MSZÉSZ nem tartja elitélendőnek, ha a gyakorlóhelyek e tevékenységük
eredményeképpen nem fizetnek rá az oktatási tevékenységre és a tanulókkal
foglalkozó szakemberek is külön díjazásban részesülnek oktatási munkájukért. E
vonatkozásban szükséges lenne a vállalatok segítése, támogatása a duális képzés
céljainak megvalósítása érdekében is. A támogatások (pld. gépbeszerzések) időbeni
kifizetéséről felelős módon gondoskodni kell, pld. tavaly szeptemberi gépbeszerzési
pályázatok még nem kerültek rendezésre, azaz az idei tanévre remélt gépek még nem
érkeztek meg a munkahelyekre döntés hiányában.
A gyakorlóhelyeken sok munkahelyen jelenleg nem mesterek és nem szakoktatók
végzik a gyakorlati oktatást, ezért a tanulófelelősöknek, a gyakorlati vezetőknek
legyen – az állam, vagy a kamarák által szervezendő - ingyen elérhető szakmai és
módszertani képzés, továbbképzés. Ezt egy átmeneti – kb. 5 éves – időszakra
biztosítani érdemes, hogy azt követően majd kötelezően be lehessen vezetni a
megcélzott kritériumokat.
Érdemes kötelezően meghatározni, hogy az iskoláknak milyen írásbeli anyagokat kell
a képzőhelyeknek átadni, melyből egyértelműen megállapítható, hogy a tanulók
mikor mit tanulnak az iskolában és a gyakorlóhelyeken milyen témákkal kell
„kötelezően” foglalkozni az általános munka, gyakorlat mellett. Az iskolák és
munkahelyek közötti kapcsolatok gyakran nem rendezettek, nem folyamatosak.
A mesterképzés tartalmát szükséges közösen (iskolák és szakmai szervezetek által)
meghatározni és a kötelező bevezetését érdemes 2 évvel elhalasztani.
A főiskolákon vissza kell állítani a szakoktatói képzést.
A gyakorlóhelyek - egyébként indokolt - feljavítása mellett szükséges az iskolák technikai feltételeinek, a vendéglátást oktatni kívánó iskolák alkalmasságának és a képzési normatívák vizsgálata, valamint a tanárok szakismeretének, felkészültségének, napirendre tűzése, segítése is.
A mesterképzéssel kapcsolatos állami és kamarai elképzelések nem ismertek. Az MSZÉSZ ezeket szívesen megismerné és megfogalmazná ezzel kapcsolatos véleményét.

A leendő változtatásokkal kapcsolatban a szakma egy része szkeptikus, a problémákra pedig csak részben jelentenek megoldást a szaporodó magániskolák.

„Sok sebből vérzik a vendéglátóipari szakképzés. Forráshiány, elavult tananyag és tankönyvállomány, rossz vezetési struktúra, a duális képzés sematikus (nem szakmaspecifikus) elrendezése az elméleti és gyakorlati képzés között. Nem megoldott a szakoktatók továbbképzése, szakmai fejlődése. A munkahelyek nincsenek tisztában a feladatukkal és felelősségükkel. A Kamara kivitelezhetetlen elvárásokat támaszt a munkahelyekkel és az iskolákkal szemben is.
"Nem segíti a munkánkat a szakmában található széthúzás sem, hiszen sokszor az iskolák azt sem tudják, kihez fordulhatnak egy-egy szakmai kérdéssel” – részletezi a vendéglátás szakképzésének égető gondjait Mészáros Mária, a Gundel Károly Szakképző Iskola Szakmai vezetője. Pedig a vendéglátás-turisztika szakma ma is népszerű: bizonyos régiókban túljelentkezés van a szakiskolákba.

Nem sokkal több, mint egy évvel ezelőtt a vendéglátás szakképzési igényeinek orvosolására ült össze az a munkacsoport, amely egy nyolc pontból álló listát állított össze a fő problémák megoldási javaslataival. Azóta ugyan változtak dolgok, de az iskolák számára nem a legjobb irányban. Még rosszabb irányba fordult például mindennek az alapja: a pénzügyi elosztás is.

Mint Mészáros Mária elmondta, az állami iskolák elvesztették gazdasági önállóságukat, így nem rendelkeznek sem az állami támogatás (költségvetési előirányzat), sem a bevételeik felett. Az iskolák a fenntartó és működtető központ költségvetéséből fedezik a működésükhöz feltétlenül szükséges minimális összeget. „Szakképzési fejlesztési hozzájárulás már évek óta nem folyik be az iskolákba, mivel jogszabály módosítás miatt ez nem lehetséges. Ezáltal az épületek és az eszközök állaga romlik, pótlásuk legalábbis nehézkes. A szakképzés jelenlegi finanszírozása hosszabb távon nem tartható fenn a szakképzés súlyos károsodása nélkül - mondta el a szakmai vezető. Megerősítik ezt a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakképző Iskolánál is, ahol Farkas Attila szakmai igazgatóhelyettes elmondta, hogy a szakképzésbe idén szeptembertől már egyáltalán nem folynak be a szakképzési hozzájárulások a gyakorlatok átrendeződése miatt, míg a korábbi időszakban is már a KLIK-hez (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) érkeztek meg a pénzek. Mára már az iskolák nem rendelkeznek saját bankszámlával sem.

Lepusztult iskolák - lemaradt szaktanárok

Részleteket ugyan még nem lehet tudni a változtatásokról, de az iskolákra nagyon ráférne a fejlesztés. Kemény Zsuzsanna mestercukrász a Kézműves Cukrászatért Alapítvány kuratóriumának elnöke tragikus képet fest a cukrászati szakképzésről. „A tanulók nem tudnak gyakorolni, mert egyszerűen nincs nyersanyag. Van olyan iskola, ahol van - de itt is hullámzó. És ez nem csak a cukrászképzésre igaz. Nincsenek gépek sem, amik voltak, leamortizálódtak, alapvetően minden tönkre van menve. Főleg vidéken tragikus a helyzet, az iskoláknak nincs semmijük, mert az a szakképzési hozzájárulás, ami annak idején még az iskoláknak csordogált, ma az államkasszába folyik.”

Nem segíti a problémák megoldását a szaktanárok helyzete sem. A szakma érdekeinek képviseletére, 2014. július 2-án megalakult ugyan a Vendéglátó Szaktanárok Országos Egyesülete (VSZOE), amely szakmai tanárokat és szakoktatókat is összefog.

Ahogy a szakértők elmondják, kevés az oktató, és a meglévőknek sincs lehetőségük gyakorlati tapasztalatot szerezni az új technológiai eljárásokban, a korszerű alapanyag felhasználásokban.
„Szakoktató képzés három éven keresztül nem indult el Budapesten, és állami iskolában nem alkalmazható szakoktatóként az, aki nem rendelkezik megfelelő pedagógiai képesítéssel. A bér a pedagógusok bérével megegyező közalkalmazotti bértábla, illetve a pedagógus pályamodell alapján történt besorolással megegyező. A megfelelő képesítéssel és gyakorlattal, tudással, megbecsüléssel rendelkező cukrász a szakmában nem ezt az összeget kapja – részletezi a problémákat Mészáros Mária. Mint mondja, többek között ezekkel a problémákkal is indokolható, hogy nem jönnek be a szakmából tanítani a kollégák, ráadásul egy osztálynyi kamaszt tanítani, figyelmét lekötni, fegyelmezni nem ugyanaz a feladat, mint elkészíteni a napi kínálatban szereplő süteményeket. „Sok ember nem is vállalná ezt a feladatot, bármennyire is nincs megelégedve a tanulók felkészültségével és felkészítésével” – mondja.

Megoldás lehet a magániskola

Számos olyan iskola alakult ma már, ahol – ha egy cukrász, vagy desszertkészítő minőségi fejlődést akar elérni – magas színvonalon pótolhatja az állami oktatásból kimaradt gyakorlati képzéseket. Ilyen a 2012-ben megnyitott Csokoládé Akadémia is, amely két évvel megalakulása után, már külföldön is elismert, és számosan érkeznek hozzájuk a környező országokból is. A csokoládé-továbbképző műhely abból a célból jött létre, hogy segítse a hazai és nemzetközi szakemberek csokoládékészítésben és cukrászatban való ismereteinek fejlesztését. Számos vezető csokoládés cég képviselője járt már az akadémián.

A 100 négyzetméter alapterületű, és a legmodernebb technológiával felszerelt oktatóműhely guruja Veszely Attila mestercukrász. A mester bemutató cukrászként kezdte, és több mint 20 éves hazai és nemzetközi cukrászati tapasztalattal a háta mögött lett az iskola szakmai vezetője.
„Amellett, hogy oktatok, én magam is folyamatosan képzem magam, ami elengedhetetlen. A tanfolyamokon azt látom, hogy sokszor az alapokkal is baj van. Nem egyszer tapasztalom azt, hogy sokan nem ismerik még a csokoládé és a bevonómassza közötti különbséget sem. Nagyon kevés itthon a magas színvonalú oktatás, pedig csak ezzel lehet(ne) olyan minőséget produkálni, amit a vásárlók többsége egyre inkább elvár” – mondja az oktatóműhely szakmai tanácsadója. A tanműhelyben egyszerre 10 szakember képzését tudják biztosítani.

Az akadémián kilenc kurzusból választhatunk az alapvető csokoládé technikáktól kezdve, a modern tányérdesszerteken át, a petit four desszertekig. De tartanak Mycryo főzőtanfolyamot is, vagy épp elsajátíthatjuk a macaron-készítés alapjait is. Az „alap csokoládé technikák” az egyik legnépszerűbb tanfolyamuk, amire az akadémia gárdája úgy látja, nagy szükség is van.

A legfrissebb trendek, technikák és alapanyagok bemutatását célzó műhely képzései úgy épülnek fel, hogy az alapokat elsajátítani kívánó háziasszony és a mestercukrász ugyanúgy megtalálja az igényeinek megfelelő oktatási segítséget. Ráadásul mindehhez nem valami borsos áron juthatunk hozzá: egy kétnapos képzés ára százezer forint, egy egynaposé pedig ötvenezer, mely árakhoz még hozzáadódik az ÁFA. Ezek az összegek pedig a jövőben többszörösen térülnek meg.  

„Az a lényeg, hogy a szakoktató tovább tudja adni az ismeretet, meg tudja mutatni a jövő cukrászgenerációjának a magas szintű technikákat. Hogy tudja azt, hogyan használjuk a melegentartó, vagy épp a temperálógépet, és persze, hogy a különböző technikákkal és a prémium alapanyagokkal mit tud kezdeni” – részletezi Veszely Attila. Van olyan idős cukrász partnerük is, aki bár nem bírja az angol nyelvet, mégis angol nyelvű receptkönyvekből fordítja le, silabizálja a recepteket autodidakta módon. „Persze sokszor fordul hozzánk, ha valamiben elakad. Itt lehet látni az elhivatottság és a szakma szeretetének fontosságát, és azt, hogy még idős fejjel is lehet képezni magunkat” – mondja az ügyvezető igazgató.

Az iskola tematikája igazodik a hazai igényekhez és ízlésvilághoz. „Itthon például népszerűbb egy pálinkás bonbon, mint egy lychee-s, vagy épp egy ánizsos-amarettós. Fontos az edukáció, hogy a cukrászatok merjenek változtatni és megteremteni az igényeket az új termékekre” – beszél a képzésről a tulajdonos, aki hozzátette azt is, hogy a jövőben több új képzést is terveznek indítani, például a fagylaltkészítő, vagy a specializált, haladó csokoládé tanfolyamokat.

„A teljes képzésre és az igények kiszolgálására törekszünk. A cél az, hogy partnereink versenyképességét növeljük, de az itteni napok végén, aki a legtöbbet nyer, az a fogyasztó” – mondja Dani Márk.

Képzések: cukrászdától az alapítványig

Szintén saját cukrászati képzést tart a Cakeshop, ahol pár évvel ezelőtt nyílt castingon vették fel leendő kollégáikat, elsősorban olyanokra koncentrálva, akik nem rendelkeztek cukrászati előképzettséggel. „A francia vonalú cukrászat alapvetően más technológiát képvisel, minőségibb, finomabb anyaghasználatot, amihez nincsenek meg itthon az alapok – mondja Sallai Fanni termékfejlesztő és a Cakeshop tulajdonosa. A Cakeshop képzése elindította saját akkreditációját is. „Egyre nagyobb igény van itthon erre a típusú kifinomult desszert-gasztronómiára, ám kevés itthon a szakember, akik a magasabb és kifinomultabb eljárásoknak a birtokában van – teszi hozzá a tulajdonosnő. A Cakeshop amellett, hogy saját üzletüket üzemelteti, kávézóknak és kávézóláncoknak is beszállít süteményeket.

A továbbképzések alapítványi vonalon is elérhetőek: a Kézműves Cukrászatért Alapítvány kamarák által szervezett továbbképzéseket tart, melyek a meglévő trendekre koncentrálnak. Az alapítvány részt vesz a mesterképzésben is.

Sokak szerint azonban nem jellemző a kooperáció az állami és a magániskolák között. „Sajnos nem működnek együtt az állami és magániskolák, maximum szakmai versenyeken találkoznak az ott tanító kollégák. Egyébként nem gondolom, hogy a magániskolákban a képzés szakmai színvonala magasabb lenne, mint az állami iskolákban, esetleg az eszközállományuk és az anyagi feltételeik jobbak” – mondja a Gundel szakembere.

Mint mondja, a továbbképzések száma megcsappant, és sok közülük elérhetetlenül drága a jelenlegi finanszírozási rendszerben.

Motiválatlan gyakornokok?

A cukrász gyakornokok terén sincs minden rendben. „Sokszor a motiváció hiányával van a baj. Sok cukrász tanonc csak kényszerből – jobb híján – választja a szakmát. Csakhogy ez ma már nem elég. A jövő a gasztronómiai fejlődés, a termékfejlesztés és az elhivatottság. Erre van igény és ez a jövő” - mondja Dani Márk, a Csokoládé Akadémia tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Mint hozzátette: sok olyan cukrászattal találkoznak, akik lejjebb adtak a minőségből, így viszont nem sok jóra számíthatnak az egyre erősödő piaci versenyben.

A munkahelyek pályakezdő fiataljai évtizedek óta duális képzésben vesznek részt 30 százalék elmélet és 70 százalék gyakorlat arányában. Sok szakmabeli hiányolja a tanulók kellő felkészültségét, azt, hogy nincsenek kellő ismereteik, gyakorlatlanok, elölről kell velük kezdeni mindent, éppen ezért nem is alkalmaznak nebulókat.

A Gundel iskola szakembere részben választ ad a problémák miértjeire. „Az, hogy a munkahelyi gyakorlatra a tanulók hiányos ismeretekkel érkeznek, ez nézőpont kérdése, mivel nem mindegy, hogy milyen képzésről beszélünk. Nyolcadik utáni szakképzésnél egy évet a tanuló az iskolában tölt elméleti és gyakorlati órákkal, ahol a kollégáknak gyakorlatból az egész tananyagot meg kellene tanítania, míg elméletből csak egy bizonyos részéig jutna el. A következő két évben minden gyakorlati ismeretét a munkahelyen kell megszereznie, az iskolában csak elméleti órákat kap. A munkahelyeknek nem lehet elvárása, hogy a tanuló mindent megtanuljon és tudjon egy év alatt, nekik ehhez nagyon sok mindent kell hozzátenniük” – részletezi a szakember.

Mindez megint csak másképp fest, ha két éves képzésről beszélünk, ott eleve úgy kezdi a képzést a tanuló, hogy négy napot az iskolában tölt elméleti órákkal és hat napot a munkahelyen gyakorlattal. Plusz a kiscsoportos gyakorlatot is a munkahelynek kell megtartania. Mészáros szerint itt még annyi előképzettsége sincs a tanulónak, mint a hároméves képzésnél. „A többség életében először lát cukrászműhelyt akkor, amikor belép a gazdálkodó szervezethez. Ez a duális képzés lényege. A munkahelyekre sokkal nagyobb felelősség és feladat hárul” – mondja. A problémákat tehát az is jelenti, hogy a csoportos, irányított gyakorlatok megszűntek az iskolákban, viszont a gyakorlati helyek nem tudják kellőképpen beépíteni azokat a napi munkafolyamatokba a vállalkozásuk fenntartása mellett, és ezáltal maradéktalanul teljesíteni a kerettantervben előírtakat, tehát csökkent a gyakorlati óraszám.

A Dobosnál még árnyalják a képet, mivel szerintük a kellő felkészültség hiánya az alapvető készségek és tudás területén már meglévő hiányból ered. „A szakiskolai tanulók nagy részének  számolási, írás-olvasási nehézségeik is vannak, amik az új ismeretek elsajátítását nehezítik. Ha 70 százalék gyakorlati képzés a gyakorlati helyen történik, akkor ez azt jelenti, hogy a vállalkozások – a gyakorlati helyek – csak foglalkoztatnak, és nem oktatnak. Ezen egy gyakorlati oktató nem tud javítani, motivációt tud nyújtani” – mondja a Dobos C. József szakmai igazgatóhelyettese.

A Kézműves Cukrászatért Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint nem lehet még sok mindent tudni arról, hogy mi a szándék, és mik a részletei a szakképzési változtatásnak, mert még nagyon az elején tartanak az egyeztetésnek. „Évekkel ezelőtt is voltak már hasonló tervek, de végül semmi nem lett belőle, teljesen mást tartalmazott a rendelet, mint ami a megállapodás volt.”
Mint mondja, a gazdasági helyzet utólag általában megváltoztatja a dolgokat – hangzik a szkeptikus vélemény. Kemény Zsuzsanna szerint a meglévő rendszert lehet ugyan alakítgatni, de legalulról kellene kezdeni, és „az alapvető hibákat kiküszöbölni.”

Magazin: Oktatók egyesülete

Dátum: 2014. 10. 03. 12:43 | Utolsó módosítás: 2014. 10. 06. 00:46

Szerkesztő: trademagazin

Megalakult a Vendéglátóipari Szakmai Oktatók Országos Egyesülete

Másfél éves előkészítő munka után, július 1-jén megtartotta alakuló ülését a Vendéglátóipari Szakmai Oktatók Országos Egyesülete. A rendezvénynek a Dobos C. József iskola adott otthont.

Kiváló szakemberek gyűltek össze az ország minden részéről, hogy  közösen kezdjenek el dolgozni a vendéglátóipari oktatás jobb minőségéért, a szakmunkásképzés megreformálásáért.

Az egyesület célja a Magyarországon tevékenykedő vendéglátó szakoktatók és szaktanárok érdekvédelme, szakmai munkájuk, önképzésük segítése. Olyan érték elvű összefogás indukálása és működésben tartása, amely pozitív hátteret adhat a megfelelő minőségű szakember utánpótlás folyamatos biztosításához a hazai vendéglátásban.

Az egyesület elnöke Zsolnay Gábor Venesz-díjas mesterszakács, főiskolai oktató, az alelnökök Erdélyiné Kiss Rita, közgazdász tanár, cukrászmester, a Dobos C. József Szakiskola cukrász szakoktatója és Tóth Gábor, a Gödöllői Szakképző Magániskola gyakorlati oktatásvezetője lettek.

 

A szakmai tömörülés jelenleg öt szekciót foglal magába, a szakács, pincér, cukrász szakoktatókat, illetve az élelmiszer-áru ismeretet és a vendéglátás gazdaságtant tanító tanárokat. A szekciók saját vezetőket választottak, ennek eredménye a következő lett:

Szakács szekció: Molnár György, a Dobos C. József iskola szakács szakoktatója.

Pincér szekció: Stroh Péter,  főiskolai oktató, éttermi mester

Cukrász szekció: Gyenge Csaba, cukrász szakoktató, oktatási szakértő

Élelmiszer-áruismeret: Patakiné Nagy Erika, élelmiszer-áruismeret szaktanár

Vendéglátás gazdaságtan: Poós Ferencné, vendéglátó gazdaságtan szaktanár

Az esemény  meghívott vendégeként előadást tartott  Kovács László, a Vendéglátó Ipartestület elnöke, Vomberg Frigyes, a Magyar Gasztronómiai Egyesület képviselője és Balogh István, a Magyar Éttermi Mesterek Klubjának elnöke.

A VSZOE mindhárom szervezettel hosszútávú együttműködést tervez.

Egyesültek a hazai vendéglátóipari szakmai oktatók

Az Egyesület elnöke Zsolnay Gábor ,Venesz-díjas mesterszakács, főiskolai oktató, az alelnökök Erdélyiné Kiss Rita, közgazdász tanár, cukrászmester, a Dobos C. József Szakiskola cukrász szakoktatója és Tóth Gábor, a Gödöllői Szakképző Magániskola gyakorlati oktatásvezetője lettek.

 A szakmai tömörülés jelenleg öt szekciót foglal magába, a szakács, pincér, cukrász szakoktatókat, illetve az élelmiszer-áru ismeretet és a vendéglátás gazdaságtant tanító tanárokat. A szekciók saját vezetőket választottak, ennek eredménye a következő lett:

Szakács szekció: Vezetője Molnár György , a Dobos C. József iskola szakács szakoktatója.

Pincér szekció: Vezetője Stroh Péter, főiskolai oktató, éttermi mester

Cukrász szekció: Vezetője Gyenge Csaba , cukrász szakoktató, oktatási szakértő

Élelmiszer-áruismeret: Vezetője Patakiné Nagy Erika , élelmiszer-áruismeret szaktanár

Vendéglátás gazdaságtan: Vezetője Poós Ferencné, vendéglátó gazdaságtan szaktanár

Az esemény meghívott vendégeként előadást tartott Kovács László, a Vendéglátó Ipartestület Elnöke, Vomberg Frigyes a Magyar Gasztronómiai Egyesület képviselője és Balogh István, a Magyar Éttermi Mesterek Klubjának Elnöke.